Vannak emberek – és talán te is közéjük tartozol –, akik szinte állandóan a fejükben élnek. Gondolkodnak. Terveznek. Elemzik, mi miért történt, vagy mi miért nem. A lehetőségeket mérlegelik, forgatókönyveket készítenek, értelmeznek, olvasnak, kutatnak. Intelligens, reflektív emberek – de gyakran nagyon fáradtak. Mert mindezzel próbálnak elkerülni valamit, amitől a testük mélyén nagyon félnek: az érzéseket.
John Bradshaw pontosan erre mutat rá, amikor azt írja, hogy „az egyik mód, amivel a felnőtt gyerekek elkerülik a törvényes szenvedéseiket az, hogy a fejükben élnek.” Nem azért élnek ott, mert ott annyira jó. Hanem mert valamikor a lelkük mélyén megtanulták: az érzések veszélyesek lehetnek. Nem volt, aki megtartsa őket a szomorúságban, nehézségben, vagy a zavarodottságban. Így hát az agyuk lett a túlélés helye.
Azok a felnőtt gyerekek, akik kiszámíthatatlan szülők mellett nőttek fel – olyan szülők mellett, akik hol gondoskodók, hol érzelmileg elérhetetlenek, vagy akár bántóak voltak –, gyakran tapasztalták, hogy nincs biztos pont. Nincs „megmondható”, mi fog történni. Az élet tele volt bizonytalansággal, hangulatváltozással, kontrollvesztéssel. És ebben a világban az egyetlen kapaszkodó az lett: „próbáld kitalálni előre, mi fog történni, hogy legalább egy kicsit biztonságban érezhesd magad”.
A gond az, hogy ez a működésmód felnőttként is velünk marad. Ha nem figyelünk rá, még mindig próbáljuk „kiokoskodni”, hogy mit gondol a másik, mi jöhet a jövő héten, mikor dől össze a rendszer, hogyan lehet elkerülni a fájdalmat, a visszautasítást, a csalódást. Az agyunk pörög – a szívünk meg hallgat.
Pedig a gyógyulás nem az okoskodásból születik. A gyógyulás abból születik, amikor meg merjük érezni, amit sokáig nem mertünk. Amikor meglékeljük azt a belső „tartályt”, ahogy Bradshaw írja, amelyben megfagyott fájdalmak, szégyenek és gyermeki remények alusszák dermedt álmukat.
A fejünkben lenni biztonság. A testünkben lenni bátorság. És ez a bátorság tanulható. Lépésenként. Figyelmesen. Megengedéssel.Ha úgy érzed, hogy sokat élsz a fejedben, és nehezen kapcsolódsz az érzéseidhez, akkor lehet, hogy a belső gyermeked még mindig védekezik. Nem baj. Meg lehet tanulni másképp is.
