Évekig voltam segítő egy hosszú csoportban, és tervezgettem, hogy majd csinálok én is egyet. Ért bennem, tervezgettem, és közben azt éreztem, hogy nincs tér, hely, megtartás azoknak akik még csak most indulnak neki az útnak. Akiknek furcsa még a közösség koncentrált figyelmi terében megnyílni, akik még nem kapcsolódnak a saját dühükhöz vagy fájdalmukhoz.
Szerettem volna szélesebb körben megismertetni ezt a térképet, a Belső Gyermekkel, a Belső Szülőkkel. Olyan teret tartani, ahol kezdő és gyakorlott önismerő is bizalommal megmerítkezhet, ahol az úszni tudó merülhet nagyobb mélységekbe és a tanulót biztonságos kezek tartják a felszínen.
Végül sokkal mélyebb lett, mint vártam, és ez nem az én, hanem a résztvevők érdeme és a mindnyájunkat körülölelő Tér áldása.